Lassan éreztem,ahogy a füst kikászálódik számból és lassan de biztosan orrom felé menetel. El kezdett reagálni. Beszívtam azt a sokszor érzett illatot. Hirtelen elvesztettem egyensúlyomat és meginogtam. Éreztem,hogy kiárad belőlem minden. A kis füstfoltocskák lassan felhőt képeztek. Már minden porcikámon éreztem az illatát.
A cigaretta füstje átjárt.
Hajam szálai egymáshoz ragadva kifésülhetetlenül csüngtek..Bőrömön sebek halmai találták meg új lakhelyüket.
Testem tele piszokkal. Lelkemet is jókora befedetlenek sebek és csupa piszok díszíti.
Azt hiszem elértem a mély pontomat.
A poros utcán hanyatlik testem, és én nem tudok mit tenni. Itt fekszem a világ végén összetörve elgörnyedve. Senki sem segít... Kezdem megszokni.. Ilyen az élet? Nem. Ez nem az.
Szia!
VálaszTörlésHm, érdekesnek tűnik, jó a stílus is, tetszett nagyon. Kíváncsi leszek a történetedre! :)
Nileve
köszi :))
VálaszTörlés