Sziasztok! Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam részt hozni, de mostanában sok gondom volt. Mostmár megpróbálok hetente felrakni részt. Ha nem nyugodtan leszidhattok!
És ami fontos ez nem a végleges rész! Még írok hozzá!
És ami fontos ez nem a végleges rész! Még írok hozzá!
Olyan volt,mint egy elmegyógyintézet.
Az épület 3 emeletes volt. Az elsőn voltak akik a cigiről akartak leszokni, a másodikon akik a drogról és a
3.-on pedig a javítóintézetesek. A nő felvezetett a 3. emeletre. Ez már nem olyan volt,mint a többi.
Képek mosolygós gyerekekről.
- akik meggyógyultak nálunk. - szólt.
-értem.
Elég furcsa volt nézni ezeket. Olyan boldognak látszottak.
- előtte pont olyanok voltak,mint te.
Vajon én is lehetek ilyen? Nem nem. Hagyjuk is az ilyesmi képzelgéseket... Én nem szeretnék tanulni
3.-on pedig a javítóintézetesek. A nő felvezetett a 3. emeletre. Ez már nem olyan volt,mint a többi.
Képek mosolygós gyerekekről.
- akik meggyógyultak nálunk. - szólt.
-értem.
Elég furcsa volt nézni ezeket. Olyan boldognak látszottak.
- előtte pont olyanok voltak,mint te.
Vajon én is lehetek ilyen? Nem nem. Hagyjuk is az ilyesmi képzelgéseket... Én nem szeretnék tanulni
és dolgozni. Egyszerűen élni az életemet és semmit sem csinálni!
- itt vagyunk - mondta a nő. Idő közben kiderült,hogy a neve Charlotte.
Egy fehér ajtó előtt álltunk meg. Kinyitotta . Lassan láttam,ahogy nyílik az ajtó. Mindig egyre nagyobb részt a szobából. Elég tágasnak nézett ki. Félve tettem be a lábam.
Rögtön , ahogy beléptem volt egy asztal és itt ült egy nő . Ő volt a szobafelelős.
Egyébként, nem nem itt éltek a javítósok! Amint kiderült, ez a pihenő , és az előadás terem.
Volt már itt vagy 6 gyerek. 2 lány és 4 fiú.
Mind a két lánynak fekete haja volt és világos bőre. Látszott,hogy a karjukon vágásnyomok ékelődnek.
Na igen. Ez az amit én már nem teszek meg,mert nem vagyok elmebeteg!
A fiúk pedig egy göndör hajú, egy szőke, és két barna volt..
Mikor beléptünk mindenki engem nézett. Gondolom fura volt,hogy új ember jött.
Charlotte először bemutatott mindenkinek.
- Ő itt Fortuna Váradi. Magyarországról érkezett ide. Természetesen renitens diák. Mostantól ő is itt lesz velünk. - vagy nem.. -súgtam halkan.
Jól van . Ülj le valahova. A mai óra a megértésről fog szólni!
egy töredéke a monológnak:
- itt vagyunk - mondta a nő. Idő közben kiderült,hogy a neve Charlotte.
Egy fehér ajtó előtt álltunk meg. Kinyitotta . Lassan láttam,ahogy nyílik az ajtó. Mindig egyre nagyobb részt a szobából. Elég tágasnak nézett ki. Félve tettem be a lábam.
Rögtön , ahogy beléptem volt egy asztal és itt ült egy nő . Ő volt a szobafelelős.
Egyébként, nem nem itt éltek a javítósok! Amint kiderült, ez a pihenő , és az előadás terem.
Volt már itt vagy 6 gyerek. 2 lány és 4 fiú.
Mind a két lánynak fekete haja volt és világos bőre. Látszott,hogy a karjukon vágásnyomok ékelődnek.
Na igen. Ez az amit én már nem teszek meg,mert nem vagyok elmebeteg!
A fiúk pedig egy göndör hajú, egy szőke, és két barna volt..
Mikor beléptünk mindenki engem nézett. Gondolom fura volt,hogy új ember jött.
Charlotte először bemutatott mindenkinek.
- Ő itt Fortuna Váradi. Magyarországról érkezett ide. Természetesen renitens diák. Mostantól ő is itt lesz velünk. - vagy nem.. -súgtam halkan.
Jól van . Ülj le valahova. A mai óra a megértésről fog szólni!
egy töredéke a monológnak:
,,Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”
Teljesen értelmetlennek láttam az itt létet. A felét meg sem értettem amit az órán hadováltak össze. ..
Közben kiderült,hogy hogy hívják a társaimat.
Elena, Hope, Robert, Patrick, Simon és Kirk.
-Rendben holnap leszoktatás lesz. - vette fel a táskáját Charlotte.
- Mondd Kirk a leszoktatás mit rejt magában?
- Filmeket nézünk a dohányzás káros hatásairól, kezeléseket kapunk. Mivel ez nem bentlakásos,mint az első második emelet , így nem tudják garantálni,hogy tényleg leszoktál-e.De a végén mindenki leszokik. Legalábbis ezt mondják.
- pff. És ti,hogy bírjátok ezeket az izéket?
- Őszintén? Eleinte nagyon rosszul.. Mindig is önálló akartam lenni és túlzásba vittem... Itt megtanították,hogy ez nem minden. Nem akartam ide jönni. Nagyon ki voltam borulva. De most már megköszönöm,hogy itt lehetek.
- hát velem ez biztos nem fog megtörténni...
- én is ezt mondtam- vette fel táskáját.
- Fortuna! Gyere. Szólt Charlotte.
Igazából már nem ellenkeztem,hogy itt vagyok. A jó oldalát néztem. Egy új város, új emberek, új bulik. Lehet ennek még jó vége is. Ezeket az izéket meg lejárom. Nagy kunszt!
- Ugye tudod,hogy munkát kell magadnak találnod,hogy tudd fizetni a lakbért?
- Még munkát. - nevettem- hol dolgoznék én?
- ez Manchester! Találnál magadnak hidd el.
- Az lehet. De nem keresek!
- Akkor nem tudom mit fogsz magaddal kezdeni.
- Folytatom amit elkezdtem otthon.
- Majd rájössz,hogy ez így nem helyes hidd el.
Nem szóltam semmit csak felszálltam egy buszra amit Charlotte mutatott.
Egyébként elég furcsa lehet,hogy itt mindenkivel kedélyesen elbeszélgetek, de hogy?
Hát úgy kedveskéim,hogy az angol nyelvet szeretem. Ezt mindig is tanultam az iskolában. Elég furcsán nézett ki : - matek bukás
- kémia bukás
- irodalom, nyelvtan, töri bukás
-angol 5
Elmélyedve néztem Manchester sűrűn kivilágított utcáit. Budapest is ilyesmi, de ez valahogyan más. Különlegesebb. Szerintem a várost szeretni fogom... Csak ne kéne ide ez a gyogyósuli.
Míg így elgondolkoztam odaértünk az albérletemhez. Leszálltunk a buszról és az emeletes házhoz léptünk. Bézs színű kb. 4 emeletes ház lehetett. Az erkélyek szegélyei szépek, a virágok rendezettek. Az ajtó egyszerű és az ablakok is. Takarékos kis panel.
Elindultam előre. Charlotte beirányított jobbra ahol a lift volt. Megnyomta a 2-es gombot, és felröpkedtünk az új lakásom felé.
Fehér falak, ahogy belépek egy folyosó. Itt egy cipőspult, beljebb menve, a konyha* egyszerű, a fal szükrére van festve, egy olcsó gáztűzhely, mellette pedig a narancssárga étkező fehér padokkal.
A másik oldalon a nappaliban* szép zöldre festett fal, friss virágok gyertyák és díszek ékesednek. A kanapé zöld és rózsaszín színekben virágzik, és ékeskedit még egy rózsaszín szőnyeg is.
Ahogy beljebb mentem Charlotte rámutatott egy fehér ajtóra- fürdőszoba. *
Benyitottam. Az egész egy fehérség. A fürdő után jött az új hálószobám. * Nagyon halvány sárga színű falak, egy őszi kép, sárga lámpák, sárga ágytakarók,sárga szekrények. Egyszerű, de tetszik.
- Elégedett vagyok a lakással. Tetszik. Csak nem tudom anyának,hogy volt pénze erre. És nem tudom én,hogy fogom fizetni..
- ezt csak te tudod. Ami pedig anyukádat illeti, kedvezménye volt.
- Milyen féle kedvezménye?- ültem le a konyha székére
- Egy ismerősé volt a házatok.
Csak kérdően néztem rá.
- Nem ismered..De én most megyek. Rendezkedj be.
- Rendben. Szia.
- Holanp 10 órakkor óra. Jövök érted. Szia!
Amint Charlotte elment elkezdtem bepakolni az újdonsült szekrényembe. Először nadrágok majd pólók fehérneműk aztán a fürdőbe a piperecuccaimat. Igazából ennyi dolgot hoztam el,mert vannak konyhaeszközök amikkel főzni tudok. Még jó,mert most is éhes vagyok.
Ahogy kinyitottam a hűtőt tejfölt, tojást, lekvárt, tejet, és húst találtam a fagyasztóban. Továbbá még a szekrényben tésztákat, rizst, cukrot és sót találtam. Igen főzni is tudok. Gondoltátok volna?
Most csak a tojásrántottánál döntöttem nem kívántam semmi nehéz kaját. Miután megvacsoráztam letusoltam és eltettem magam holnapra. Korán kell kelnem...
- ahogy gondoltam. Tudtam,hogy nem fogsz felkelni időben! Na kifelé az ágyból öltözz fel és megyünk.
- sehovaa- tettem vissza a párnát a fejemre.
- jössz!!- húzott fel.
- majd ha piros hó esik. - nyöszögtem.
- kelj fel
konyha
Teljesen értelmetlennek láttam az itt létet. A felét meg sem értettem amit az órán hadováltak össze. ..
Közben kiderült,hogy hogy hívják a társaimat.
Elena, Hope, Robert, Patrick, Simon és Kirk.
-Rendben holnap leszoktatás lesz. - vette fel a táskáját Charlotte.
- Mondd Kirk a leszoktatás mit rejt magában?
- Filmeket nézünk a dohányzás káros hatásairól, kezeléseket kapunk. Mivel ez nem bentlakásos,mint az első második emelet , így nem tudják garantálni,hogy tényleg leszoktál-e.De a végén mindenki leszokik. Legalábbis ezt mondják.
- pff. És ti,hogy bírjátok ezeket az izéket?
- Őszintén? Eleinte nagyon rosszul.. Mindig is önálló akartam lenni és túlzásba vittem... Itt megtanították,hogy ez nem minden. Nem akartam ide jönni. Nagyon ki voltam borulva. De most már megköszönöm,hogy itt lehetek.
- hát velem ez biztos nem fog megtörténni...
- én is ezt mondtam- vette fel táskáját.
- Fortuna! Gyere. Szólt Charlotte.
Igazából már nem ellenkeztem,hogy itt vagyok. A jó oldalát néztem. Egy új város, új emberek, új bulik. Lehet ennek még jó vége is. Ezeket az izéket meg lejárom. Nagy kunszt!
- Ugye tudod,hogy munkát kell magadnak találnod,hogy tudd fizetni a lakbért?
- Még munkát. - nevettem- hol dolgoznék én?
- ez Manchester! Találnál magadnak hidd el.
- Az lehet. De nem keresek!
- Akkor nem tudom mit fogsz magaddal kezdeni.
- Folytatom amit elkezdtem otthon.
- Majd rájössz,hogy ez így nem helyes hidd el.
Nem szóltam semmit csak felszálltam egy buszra amit Charlotte mutatott.
Egyébként elég furcsa lehet,hogy itt mindenkivel kedélyesen elbeszélgetek, de hogy?
Hát úgy kedveskéim,hogy az angol nyelvet szeretem. Ezt mindig is tanultam az iskolában. Elég furcsán nézett ki : - matek bukás
- kémia bukás
- irodalom, nyelvtan, töri bukás
-angol 5
Elmélyedve néztem Manchester sűrűn kivilágított utcáit. Budapest is ilyesmi, de ez valahogyan más. Különlegesebb. Szerintem a várost szeretni fogom... Csak ne kéne ide ez a gyogyósuli.
Míg így elgondolkoztam odaértünk az albérletemhez. Leszálltunk a buszról és az emeletes házhoz léptünk. Bézs színű kb. 4 emeletes ház lehetett. Az erkélyek szegélyei szépek, a virágok rendezettek. Az ajtó egyszerű és az ablakok is. Takarékos kis panel.
Elindultam előre. Charlotte beirányított jobbra ahol a lift volt. Megnyomta a 2-es gombot, és felröpkedtünk az új lakásom felé.
Fehér falak, ahogy belépek egy folyosó. Itt egy cipőspult, beljebb menve, a konyha* egyszerű, a fal szükrére van festve, egy olcsó gáztűzhely, mellette pedig a narancssárga étkező fehér padokkal.
A másik oldalon a nappaliban* szép zöldre festett fal, friss virágok gyertyák és díszek ékesednek. A kanapé zöld és rózsaszín színekben virágzik, és ékeskedit még egy rózsaszín szőnyeg is.
Ahogy beljebb mentem Charlotte rámutatott egy fehér ajtóra- fürdőszoba. *
Benyitottam. Az egész egy fehérség. A fürdő után jött az új hálószobám. * Nagyon halvány sárga színű falak, egy őszi kép, sárga lámpák, sárga ágytakarók,sárga szekrények. Egyszerű, de tetszik.
- Elégedett vagyok a lakással. Tetszik. Csak nem tudom anyának,hogy volt pénze erre. És nem tudom én,hogy fogom fizetni..
- ezt csak te tudod. Ami pedig anyukádat illeti, kedvezménye volt.
- Milyen féle kedvezménye?- ültem le a konyha székére
- Egy ismerősé volt a házatok.
Csak kérdően néztem rá.
- Nem ismered..De én most megyek. Rendezkedj be.
- Rendben. Szia.
- Holanp 10 órakkor óra. Jövök érted. Szia!
Amint Charlotte elment elkezdtem bepakolni az újdonsült szekrényembe. Először nadrágok majd pólók fehérneműk aztán a fürdőbe a piperecuccaimat. Igazából ennyi dolgot hoztam el,mert vannak konyhaeszközök amikkel főzni tudok. Még jó,mert most is éhes vagyok.
Ahogy kinyitottam a hűtőt tejfölt, tojást, lekvárt, tejet, és húst találtam a fagyasztóban. Továbbá még a szekrényben tésztákat, rizst, cukrot és sót találtam. Igen főzni is tudok. Gondoltátok volna?
Most csak a tojásrántottánál döntöttem nem kívántam semmi nehéz kaját. Miután megvacsoráztam letusoltam és eltettem magam holnapra. Korán kell kelnem...
- ahogy gondoltam. Tudtam,hogy nem fogsz felkelni időben! Na kifelé az ágyból öltözz fel és megyünk.
- sehovaa- tettem vissza a párnát a fejemre.
- jössz!!- húzott fel.
- majd ha piros hó esik. - nyöszögtem.
- kelj fel
konyha
háló
